Alapozó ismeretek:
Általános szakmai ismeretek és készségek:
Színpadi mozgás
Differenciált szakmai ismeretek és készségek:
Előadói gyakorlat
Olasz szakmai nyelv
Német szakmai nyelv
Felkészülés a diplomahangversenyre
Alapozó ismeretek
A képzés célja:
a hallgatók megismertetése a filozófia alapvető elméleti fogalmaival; általános filozófiatörténeti ismeretek nyújtása; filozófiai szakszövegek olvasása és közös értelmezése révén retorikai, logikai és szakszövegértési képességek fejlesztése.
A tantárgy felépítése:
1. szemeszter
- Bevezetés: a filozófia fogalma, történeti és jelenkori jelentősége. Viszonya a valláshoz, a tudományhoz, a művészethez és az ideológiához
- Preszókratikusok
- Platón
- Arisztotelész
- Sztoa és szkepticizmus
- A középkor bölcselete: Aquinói Szt. Tamás és a skolasztika
- Reneszánsz, reformáció és tudományos forradalom. F. Bacon
- Descartes és a racionalizmus
- Locke és az empirizmus
- Berkeley és Hume
- Francia felvilágosodás
- Kant
- Schopenhauer
- Hegel és a német idealizmus
- Konzultáció, az értékelés előkészítése
2. szemeszter
- Comte és a pozitivizmus
- Nietzsche
- Freud
- M. Schlick, K. Popper és a logikai pozitivizmus
- Wittgenstein és a nyelvfilozófia
- Heidegger
- Sartre és az egzisztencializmus
- Th. Kuhn és a tudományfilozófia a XX. század utolsó harmadában
- Gadamer és a hermeneutika
- Feyerabend és a posztmodern
- Derrida és a dekonstrukció
- Rorty és a neopragmatizmus
- Összefoglalás: a filozófiatörténet áttekintése
- Konzultáció, az értékelés előkészítése
Ajánlott szakirodalom:
Anzenbacher, Arno: Bevezetés a filozófiába (Bp., 1994)
Störig, Hans Joachim: A filozófia világtörténete (Bp., 2002)
Filozófiai kisenciklopédia (Bp., 1993)
Politikai filozófiák enciklopédiája (Bp., 2003)
Filozófiai kalauz (Bp., 1997)
A tantárgy felépítése:
I. Az esztétika jelentése, eredete, tárgya, társ- és segédtudományai
Az esztétikai gondolkodás filozófiai és mesterségi hagyománya – A „kallisztikai” és az „általános művészetelméleti” felfogás – A társ- és segédtudományok három fő csoportja: a) humán- élettani b) természettudományi c) történeti.
II. Az esztétika sajátos jellege
Tudományos és művészi gondolkodás – szó-fogalom, kép-fogalom, digitális közvetítés-analóg megjelenítés,
a közvetlen érzékszervi recepció, az egyesként megjelenítő általános, c) az intenzív totalitás. – Mimészizs és poiészisz, utánzás és alkotás; az esztétika gnószeológiai és ontológiai szemlélete; a műalkotás, mint a létezés autonóm módja.
III. Az esztétikum emberközpontúsága
Antropomorfizmus - antropocentrizmus – A mágikus kultúra emberszerű világképe – Az érzelmek jelentősége a) egzisztenciális, élettani beágyazottság b) személyes és közösségi, értékelő és cselekedtető funkció c) érzelem és művészet, a katharzis.
IV. A különös és a tipikus
A különös, mint filozófiai kategória – A művészi különös, mint tipikus: klasszika és romantika, „ideális” és „reális” művészetszemlélet; statika és dinamika – A tipikus történelmisége; tipikus helyzet - tipikus jellem.
V. A művészetek osztályozása
Az osztályozás különböző nézőpontjai a történelemben – Egyidejű és folyamatos művészi megjelenítés, „testek” és „cselekvények”: Lessing: Laokoonja – Vizuális és auditív befogadás – Tárgyszerűség és funkció; a zene helye a művészetek rendszerében.
VI. A zene esztétikai értelmezésének különböző történelmi hagyományai
Az „utánzás”-esztétika – A beszédszerűség, mint magyarázó elv; az „érzelem” esztétika – A Pythagoreus hagyomány; számszerűség, kozmikus értelmezés és számmisztika – Zeneesztétikai agnoszticizmus.
VII. A zene, mint az emberi kommunikáció sajátos közlő eszköze
A zene eredetére vonatkozó különböző felfogások – A zene kialakulásának forrásai a közösségi létben – A hallás jelentősége az emberi tájékozódásban – Zörej és zenei hang; a zene szenzuális- élettani és jelentésközlő funkciója; kinesztéziás és térszerű zene-érzékelés – A zenei hangmagasságok és időtartamok rendje, két és három elem logikája, hangrendszerek, dallam-elemek felépülése, jelentő funkciója; többszólamúság – A zenei cselekvény, mint a létezés folyamatának folyamatos, szervezett, hangzó modellje.
VIII. A zene és az emberi kommunikáció különböző tartományai
Zene és gesztus a) a zenei gesztus, mint emberi magatartásformák hallható közlése b) a zenei gesztika történelmi hagyománya; kheironomia, neumák, hangjegyírás c) a közösség zenei módon szervezett gesztus-rendjei: a táncok, történelmi és zenetörténeti jelentőségük – Zene és beszéd a) közös akusztikus jellegük, átmeneteik, kölcsönösségük b) közös gesztikai hátterük; a beszéd hallható gesztika c) zene és beszéd megkülönböztető jegyei α) a beszéd a tárgyi-fogalmi közlés és megjelölés módja β) a zene az összefüggések tárgyiasságon túli hangzó megjelenítése γ) érintkezésük sajátos terülezte a költői nyelv.
IX. A zene és külső környezete
Zene és mozgás, zene és tér; zenei tér-szimbolika – Szünesztéziás jelenségek, látási képzettársítások, zene és fény, zene és szín – A hangutánzás köre, problematikája.
X. Tartalom és forma általános, esztétikai és zenei problémái
A műalkotás formálódásának logikai mozzanatai: tárgy, eszme, téma, műfaj, szerkezet, előadás, stílus – A forma, mint a létezés módja; a művészi formálás, mint a szemléltetés módszere, sűrítés és ellenkezője – A zenei tartalom és forma történelmi problematikája; abszolút és program-zene vitája; a zenemű programjának helyes értelmezése.
XI. A művészet társadalmi életmódja
A művészi alkotás maradandóságának kérdése: korhoz kötöttség és koron felüliség egysége és ellentmondása – A zene a társadalmi függőség és igény függésében, a hangszerek, fejlődésük és használatuk történelmi példái.
XII. A szép problematikája
Kant félreértett formulája – A szép, mint a jelenségben adekvát módon szemlélhető lényeg – A szép és a többi esztétikai kategória – A szép és más érték-szférák kölcsönhatása, keveredése – A szép és az emberi szépség-eszmény – A szabad birtoklás és azonosulás élménye a szép átélésének feltétele – Való és kellő, „Sein” és „Sollen” dialektikája a művészi megjelenítésben; igaz és kellemes – A szép, mint a megvalósult kellő szemlélhetősége, élménye.
A képzés célja:
Bevezetés az erkölcsfilozófia alapvető fogalmaiba.
Az erkölcsfilozófia történetének áttekintése.
Etikai dilemmák vizsgálata szépművészeti alkotásokban.
A hallgatók általános morális érzékenységének fejlesztése.
A tantárgy felépítése:
1. szemeszter
- Az etika, a morál és az erkölcs fogalmának tisztázása. Leíró, normatív és metaetika. A jelenkor erkölcsi pluralizmusa/krízise
- Az erkölcsfilozófia jelenleg legerősebb áramlatai
- Az etika története. Hellén kezdetek és Arisztotelész erényetikája
- A hellenizmus individualista erényetikái (sztoa, hedonizmus, künikosz morál, epikureizmus)
- A kereszténység erkölcsteológiája I. (Szent Ágoston, Abélard)
- A kereszténység erkölcsteológiája II. (A. Szent Tamás erényfelfogása)
- Néhány erény a gyakorlati életben. Közös értelmezés (igazságosság, türelem, őszinteség stb.)
- A 16. század mint fordulópont. Reneszánsz, racionalizmus, szabadság és szubjektivizmus. (Machiavelli)
- Individuum és morál. A felvilágosodás dilemmái. (Locke, De Sade, Hume és Diderot)
- A modernitás megoldási kísérletei. Kant erkölcsfilozófiája mint deontológia (jog- és kötelességelvűség)
- Deontológia II. (J. Rawls igazságosságelmélete)
- Konzekvencionalizmus és utilitarizmus. (Bentham és J. S. Mill)
- Utilitarizmus a 20. században. (Liberális és autokrata utilitarizmusok)
- Konzultáció, az értékelés előkészítése
2. szemeszter
- Szubjektivista erkölcsfilozófia a 19. században (Sören Kierkegaard)
- Kierkegaard II.
- Friedrich Nietzsche morálfilozófiája
- Nietzsche II.
- Az erkölcs ábrázolásának lehetőségei a szépirodalomban: didaxis, dezilluzionizmus és irónia
- Kemény Zsigmond: Két boldog című beszélyének közös elemzése (otthoni olvasás után)
- Filmelemzés etikai szempontból (J. Jarmusch: Lakókocsi, éjjel)
- Gyakorlati erkölcsi dilemmák, többjelentésű morális szituációk I. Az abortusz
- Gyakorlati erkölcs II. Az eutanázia
- Gyakorlati erkölcs III. Tudomány, technológia és bioetika
- Gyakorlati erkölcs IV. Politika és morál
- Filmelemzés: F. Fellini: Zenekari próba
- Az erkölcsfilozófia kérdéseinek összefoglalása
- Konzultáció, az értékelés előkészítése
Ajánlott szakirodalom:
Turgonyi Zoltán: Etika (Bp., 2002)
Nyíri Tamás: Alapvető etika (Bp., 1994)
Böckle, Franz: A morálteológia alapfogalmai (Bécs, 1975)
Beran Ferenc szerk.: Emberismeret és etika (Bp., 2002)
Sebestyén Jenő: Református etika (Bp. – Gödöllő, 2000)
Comte-Sponville, André: Kis könyv a nagy erényekről (Bp., 2001)
MacIntyre, Alasdair: Az erény nyomában (Bp., 1999)
Gaizler Gyula – Nyéky Kálmán: Bioetika (Bp., 2003)
A tárgy feladata:
A zenészek egyetemi szintű oktatásának fontos kiegészítő része olyan stúdiumok sora, melyek a művelődés széles területén nyújt nekik a középiskolánál magasabb szintű tájékozódási lehetőséget. Számolni kell ugyanis azzal, hogy – más egyetemi hallgatókkal szemben – a hivatásos zenész kisgyermek kora óta napi 4-5 vagy még több órában hangokkal foglalkozik, középiskoláját többnyire szakiskolában végezte. Ugyanakkor a zenei munka erős szellemi dimenziója a történelem folyamán mindig fogékonnyá tette művelőit más művészetek és szakmák előtt. E stúdiumok funkciója azonban nem az, hogy egy meghatározott ismeretkörrel járuljon hozzá a zenei tárgyakhoz, hanem az, hogy általában a tágítsa a hallgató intellektuális és érzelmi horizontját, egyben ellensúlyozza is a zenei tanulmányok egyoldalúságait. A hallgató hangszerének adottságai és egyéni tehetsége jelentős szerepet játszik annak eldöntésében, hogy a kultúra melyik területéről akar magasabb szintű tapasztalatokat szerezni.
Éppen ezért az egyetem több kulturális területet megnyit a hallgatók előtt, melyekből mintegy kötelezően választható tárgy-együttesből a hallgató alakíthatja ki a kurrikulumot. A pusztán közművelődési szint túlhaladását a szakma legjobb szakembereinek meghívásával kell elősegíteni. Emiatt a tárgyért felelős oktató megjelölésén túl nem kívánatos állandó oktatók alkalmazása, mert ez vagy a szakszerűség megőrzése ellen hatna, vagy – alacsony óraszámok tudomásul vételével – az egyetem számára gazdaságtalan lenne. Az azonban kívánatos, hogy bizonyos stúdiumok bevált vendégelőadók visszahívásával ismét és ismét megjelenjenek a tanévi programokban.
A kurzusok tárgyát úgy kell meghatározni, hogy az anyagban való elmélyedésre alkalmat adjon. A lehetséges tárgykörök:
- művészettörténet
- szövegértés és -fogalmazás (stilisztika)
- verstan
- színháztörténet és dramaturgia
- művelődéstörténet
- egyháztörténet
- a magyar irodalmi nyelv
- irodalomtörténet és műelemzés
- néprajz
- várostörténet
- eszmetörténeti mozgalmak
- általános stílustörténet
A szakirodalom a meghirdetett témához igazodik. Példaképpen néhány alapmű:
- Magyar Értelmező Kéziszótár
- Arany János tanulmányai
- Szepes Erika – Szerdahelyi István: Verstan. Budapest, 1998.
- Mezey László: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Budapest, 1979.
- Győrffy György: István király és műve. Budapest, 2000.
- Aradi Nóra – Marosi Ernő – Beke László: A magyarországi művészet története. Budapest, 1987.
- Marosi Ernő: A középkor művészete. Budapest, 1998.
Az általános zenetörténet tantárgy mindenekelőtt a nyugati civilizáció zenéjének legfontosabb korszakaival, irányzataival, stílusaival, műfajaival, alkotóival és műveivel, előadóművészetével illetve zenei életével ismerteti meg a hallgatót. Csak érintőleg foglalkozik más (keleti, afrikai) kultúrák zenéjével, népzenével, jazzel illetve a magyar zenével – ez utóbbi történetének részletesebb bemutatása a magyar zenetörténet tárgy feladata. A tanárnak minden szemeszterben fel kell mutatnia a változások fő tendenciáit, azok vélhető okait, társadalmi-történelmi-társművészeti hátterét, anélkül azonban, hogy a zenetörténeti eseményeket egyszerű „fejlődéstörténetként” értelmezné.
Miután egyelőre nem áll rendelkezésre elfogadható, korszerű, a zenetörténet egészét vagy legalább nagyobb részeit átfogó magyar nyelvű tankönyv, illetve jegyzet, a tanár feladata, hogy olvasmányokat, könyveket, esetleg könyvekből fejezeteket jelöljön ki, amelyekből a hallgató – órákon készített jegyzetei mellett - a vizsgára készülhet. Az egyes tárgyköröknél tájékoztató jelleggel adjuk meg a legfontosabb magyar nyelvű szakirodalmat (mindig a magyar kiadás dátumával, s csak a legfontosabb adatokra szorítkozva). Minden szemeszternél használható könyv (bár fenntartásokkal): Schonberg, H. C: A nagy zeneszerzők élete, Bp, 1998.
I. A zene keletkezésével kapcsolatos elméletek; az ókori kultúrák zenéje, részletesebben az ókori görög zene; a kereszténység zenéje; a középkori világi zene; az európai többszólamúság kialakulása (a 16. század zenéjéig).
Ajánlott szakirodalom:
Kárpáti János: Kelet zenéje. Bp, 1981
Dobszay László: A gregorián kézikönyve. Bp, 1993
Mezey János: Korai polifónia. Bp, 1997
Gülke, Peter: Szerzetesek, polgárok, trubadúrok. Bp, 1979
Brown, Howard M: A reneszánsz zenéje. Bp, 1981
II. A barokk zene; az opera, oratórium, kantáta kialakulása és első jelentős alkotásai.
Ajánlott szakirodalom:
Palisca, C. V.: Barokk zene. Bp, 1976
Wolff, Chr: Bach. Bp, 2004
Wolff, Chr, etc: A Bach család. Grove monográfiák. Bp, 1989
Dean, V: Händel. Grove. Bp, 1987
Talbot, M, etc: Olasz barokk mesterek. Grove. Bp, 1990
III. A klasszika előzményei; a zenekari szimfónia és a vonósnégyes kialakulása; Haydn, Mozart és Beethoven művészete; az opera 18. századi története.
Ajánlott szakirodalom:
Geiringer, C: Joseph Haydn. Bp, 1970
Robbins Landon, H. C.: Mozart utolsó éve. Bp, 2001
Sadie, S: Mozart. Grove. Bp, 1987
Kerman, J – Tyson, A: Beethoven. Grove. Bp, 1986
Mozart Breviárium. Összeállította és ford. Kovács János. Bp, 1974
IV. A Lied-műfaj kialakulása, Schubert, Schumann, Mendelssohn, Chopin stb. művészete, a szimfonikus költemény kialakulása, Berlioz és Liszt zenéje (kivéve az utóbbi magyaros műveit – ezek a magyar zenetörténet során tárgyalandók), a 19. századi opera (elsősorban az olasz és német opera) története.
Ajánlott szakirodalom:
Hamburger Klára: Liszt. Bp, 1980
Hamburger Klára: Liszt Kalauz. Bp, 1986
Fischer-Dieskau, D: A Schubert-dalok nyomában. Bp, 1975
Kroó György: Berlioz. Bp, 1980
Dahlhaus, C - Deathridge, J: Wagner. Grove. Bp, 1988
Várnai Péter: Verdi Opera Kalauz. Bp, 1978
V. A 19. század utolsó évtizedeitől a századforduló, illetve a 20. század egyes mesterei: pl. Muszorgszkij, Brahms, Bruckner, Puccini, Mahler, Richard Strauss, Debussy, Ravel, Satie; a francia Hatok munkássága.
Ajánlott szakirodalom:
Erhard, L: Brahms. Bp, 1978
Blaukopf, K: Gustav Mahler. Bp, 1973
Ujfalussy József: Debussy. Bp, 1959
Batta András: R. Strauss. Bp, 1984
Szőllősy András: Arthur Honegger. Bp, 1980
VI. A 20. századi zene irányzatai, mesterei, a legfontosabb műveik (bécsi iskola, neo-stílusok, Stravinsky, szovjet-orosz zene, Messiaen, Ives, Varese, a második világháború utáni főbb irányzatok: szerializmus, elektronika, aleatória, Cage, lengyel iskola). Noha Bartók számos összefüggésben szóba kerül e szemeszter során, az ő munkásságának bemutatása (így például népzenegyűjtése, tudományos tevékenysége) jórészt a magyar zenetörténet keretei közt történik.
A magyar zenetörténet tanításakor mindenekelőtt két fogalmat kell tisztázni: a „magyar” jelző a magyarországi használatra, a történelmi Magyarország egész területére vonatkozik. A „zenetörténet” pedig nemcsak a zeneműveket és szerzőit, hanem egyes korszakok zeneéletét, intézményrendszerét öleli át. A tantárgy oktatásában a következő problémákat kell kezelni.
Nemcsak a magyar nyelvű vagy magyar vonatkozású emlékeket helyezzük előtérbe (amint az korábban, pl. Szabolcsi összefoglalásában történt), hanem az egyházi zene intenzív művelésének korszakában a latin nyelvű, a barokk korban pedig a német nyelvű zenét, valamint a Magyarországra importált zenét is.
Nem szabad sem túlbecsülni, sem alábecsülni egyes korszakok műveit és szerzőit, az ún. „hazai alkotásokat”, hanem az ismert európai jelenségekkel párhuzamosan, lehetőleg objektív módon kell tárgyalni.
Fontos, hogy a magyar zenetörténet teljes vonulatába beemeljük a népzenei jelenségek történeti tárgyalását is.
Az első szemeszterben a tanárnak a honfoglalás korától nagyjából a 19. századi magyar zenéig kell eljutnia. Itt kerülhet sor Liszt magyaros műveinek tárgyalására is. E kurzus során a tanár a hallgatók aktív, gyakorlati közreműködésére is számíthat (pl. úgy, hogy felvételről való bemutatás helyett egyes műveket a hallgatók kisebb-nagyobb önkéntes együttesei szólaltatnak meg, előzetes megbeszélés alapján).
A második szemeszter a 20. század magyar zenéjét mutatja be. A kurzus gerincét Bartók és Kodály életművének tárgyalása képezi. E mellett feltétlenül sor kell keríteni a második világháború utáni évtizedek magyar zenéjének és zenei életének ismertetésére is.
Fontosabb szakirodalom:
Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai I, II, Budapest 1959, 1961.
Dobszay László: Magyar zenetörténet, Budapest 1998.
Legány Dezső: A magyar zene krónikája, Budapest 1962.
Tallián Tibor: Bartók Béla. Bp, 1981
Ajánlott szakirodalom:
White, E. W: Stravinsky. Bp, 1976
Stravinsky, I – Craft, R: Beszélgetések. Bp, 1987
Sosztakovics, D: Testamentum. Bp, 1997
Arnold Schoenberg levelei. Ford.: Tallián Tibor. Bp, 1974
Webern, A: Előadások, írások, levelek. Válogatta és szerk. Wilheim András. Bp, 1983
tárgy feladata a magyar zenei örökség ezen alapvető rétegének a tanult zenész szakmai és értelmi színvonalán való összefoglaló megismertetése. A feldolgozandó tárgykörök és ismeretanyagok egyrészt a népzene zenei, másrészt kulturális-néprajzi összetevőjét foglalják magukba:
1.) A magyar népzene stílusrétegei; hangnemi, ritmikai formai sajátságai; a népzenei lejegyzés módszere; népi hangszerek és népi hangszeres zene; a népi előadásmód; a magyar népzene fő fajtáit képviselő népdalanyag memorizálása.
2.) A magyar népzene néprajzi környezete, életmódja; a szájhagyományosság sajátságai; népzene és népszokások; a magyar népzenei dialektusok; a magyar népzene rokonsága; a magyar népzene műzenei és európai környezetében; a népzenekutatás története; a népzenegyűjtés lehetőségei és technikái; a népzene helyzete és kilátásai a XXI. században; a revival–survival problémaköre; a népzene kulturális jelentősége.
A 2 szemeszteren át heti 1 kontaktórában tanult és ugyanannyi munkaórával kiegészülő, összefoglaló népzeneismeret további fakultatív órákkal, majd a mesterfok szakszemináriumainak hallgatásával fejleszthető tovább.
Ajánlott irodalomjegyzék:
Kodály Zoltán: A magyar népzene
Bartók Béla: A magyar népdal
Vargyas Lajos: A magyarság népzenéje
Rajeczky Benjamin Írásai
Magyarország Zenetörténete I-II. kötet népzenei fejezetei
Hangversenyek, ill. operaelőadások látogatása során gyarapodik élményszerűen a jövendő zenész műismeret-repertoárja, tanulmányozhatja a különféle előadóművészi megközelítéseket; itt válik otthonossá a stílusokban, kifejezésmódokban, s itt ismerkedik meg azzal a természetes életközeggel, melybe maga is mint előadóművész, zeneszerző, zenetudós bekapcsolódni szándékozik.
Minthogy a hallgatók e tevékenysége stúdiumaik részét alkotják, hozzá kreditet is kell rendelni. 10 hangverseny/opera meghallgatásával, és a tapasztalatokról szerzett napló bemutatásával a hallgató szemeszterenként 1 kreditet szerez. A napló ellenőrzését végző tanár kérdéseket tehet fel az elhangzott művekkel vagy az előadóművészek teljesítményével kapcsolatban.
A tárgy természeténél fogva ajánlott irodalom nem jelölhető meg; a hallgatók tájékozódását az előadott művek partitúrái segítik.
Az akusztikai (pszichoakusztikai) alapelvek, természettörvények megismerésével a zenével való mindenfajta foglalatoskodás teljesebb, összefüggéseiben átláthatóbb elméleti és az előadói praktikumra is kiható gyakorlati alapot kap. Korunk zeneszerzője (zenetudósa) a technika eszközeit használó alkotóművész. Kommunikációs zavarokhoz, technikai tökéletlenségekhez vezethet az akusztikai alapelvek hiányos tudása.
A képzés célja:
A hallgató tudja és értse a hang fogalmának bevezetésén keresztül a hangforrás- hangtér – hallás hármas egységét. Fedezze fel az anyagi világ zenei világra gyakorolt determinisztikus hatását. Ismerje meg a hangok pszichoakusztikai tulajdonságait, különös tekintettel a zenei következményekre. Képes legyen használható és bővíthető akusztikai fogalomrendszer használatára. Szerezzen alapfokú jártasságot a hangszerkesztési és felvételi technikákban. Képes legyen zenei alkotói gyakorlatában a hangszerek (énekesek) és a termek akusztikai tulajdonságairól tanultakat alkalmazni.
A tantárgy felépítése:
1. szemeszter:
- A hang fogalma
- Rezgéstani alapfogalmak
- A hanghullám fogalma, hangterjedés, hangelnyelés, hanggátlás és -szigetelés
- Teremakusztikai alapfogalmak
- Zenei célú termek fejlődése
- A fül szerkezete
- A hallás idegi mechanizmusa
- Pszichoakusztikai alapfogalmak: szubjektív és objektív hangparaméterek (hangmagasság, dinamika, hangszín, idő és tér), harmóniaérzet, hangrendszerek kialakulás, zenei időérzékelés, térbeli hallás
- Elektronikus hangkreációk pszichoakusztikai paradoxonjai
2. szemeszter:
- Hangfelvétel-technika mint kompozíció
- Hangszerkesztési technika
- Zenei előadói gyakorlat és a termek akusztikai tulajdonságai
- A kompozíció és a tér viszonya
- A hangszerek felépítése
- A hangszerek működésének akusztikai elvei
- A hangszerek hangsugárzása, ülésrendek
- Akusztikai és hangantropológiai szemléletű hangszerfejlődés-elemzés
- A hangszerelés pszichoakusztikai elvei
- A hangszerjáték akusztikai háttere
Ajánlott szakirodalom:
Pap János: Hang-ember-hang. Vince Kiadó, 2002
Tarnóczy Tamás: Zenei akusztika. Zeneműkiadó, 1980
Pap János: Bevezetés a hangszerakusztikába. Főiskolai Jegyzet, 1994
Lakatos Gergely: Stúdiógyakorlat. Egyetemi kézirat
Benade, A. H.: Fundamentals of Musical Acoustics. Oxford Univ. Press, 1978
Rösing, H.- Oerter, R.-Bruhn, H.: Musikpsychologie. Rowohlt, 1993
Meyer, J.: Akustik und musikalische Aufführungspraxis. Verlag Erwin Bochinsky, 1999
Általános szakmai ismeretek és készségek
A kettős tárgy célja egyfelől a klasszikus összhangzattan és formatan elsajátítása, másfelől a zenei készségek minél sokoldalúbb fejlesztése. Énekeseknél kulcskérdés a pontos intonáció és ritmus, ezért a diktandó, a közös éneklés, a lapról olvasás, és a memóriafejlesztés különös súllyal szerepel a tárgy oktatásában.
Tanegységek:
1.) Zenei alapismeretek: hangközök, hármashangzatok; A klasszikus összhangzattan alapjai: diatónikus hangzatok és modulációk.
2.) Modális hangsorok, C-kulcsok; Reneszánsz vokális művek éneklése; Formatani alapismeretek: a periódus.
3.) Összhangzattan: alterált hangzatok, kromatikus modulációk; Barokk zene: a számozott basszus lényege; J. S. Bach: 4-szólamú korálfeldolgozások.
4.) Barokk és klasszikus kisformák; Klasszikus kánonok és dalok éneklése, utóbbiak zongorával is.
5.) A romantika harmóniai stílusjegyei: tercrokonságok, enharmónikus modulációk; Hallásfejlesztés, diktálások nehezebb (kromatikus) anyaggal.
6.) 20. századi zene: alapfogalmak, új terminusok; Gyakorlati tájékozódás az atonális zenében
Szakirodalom:
Ligeti György: Klasszikus összhangzattan (Bp., 1954)
Gárdonyi Zoltán: Elemző formatan (Bp., 1979)
Lassus: 24 kétszólamú motetta (Bp., 1954)
Kodály: 2- és 3-szólamú énekgyakorlatok
Vokális műfajú szemelvények az európai zenetörténetből
A zongora a művek átfogó megismerésének, és különösen a harmóniai érzék fejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze, melyen a hallgatónak – bármely zenei szakágban tevékenykedik – otthonosan kell mozognia, tájékozódnia. Feladat az előtanulmányok során szerzett zongora, különböző játékformák (akkord, skála, futam) gyakorlása; a biztos stílusismeret; a kottában való vertikális tájékozódás, a lapról olvasás elsajátítása.
Ajánlott szintjelző műjegyzék (záróvizsga követelménye; a kotta nélküli játék nem követelmény)
Bach: 18 kis prelúdium vagy egy kétszólamú invenció
Könnyű szonatinák
Schumann: Jugendalbum
Mendelssohn: Lieder ohne Worte
Chopin: Keringők, Prelűdök
egy Bartók mű, vagy Bartók kortársának darabja
Mind a leendő operaénekesek számára, mind az énekes előadóművészek, énektanárok vagy kórusénekesek számára egyaránt elengedhetetlen követelmény, hogy képesek legyenek az együtténeklésre, a társas énekre. Ismerjék az egyes művekben saját szólamukon túl partnereik szólamát, a kíséret harmóniáit, a zenei összefüggéseket. Helyesen ítéljék meg saját szólamuk jelentőségét az adott zenei környezetben, vezetni tudják a többi szólamot, vagy éppen kiszolgálják azokat. Tudják alátámasztani a vezető szólamot, képesek legyenek harmóniailag érzékeny hangokat kiemelni. Vagyis fejlesszék a többszólamú hallás képességét.
A hallgatók az ének főtárgy anyagához alkalmazkodva fokozatosan jutnak el az egyszerűbb barokk, klasszikus, romantikus dal-duettektől a tercettekig, kvartettekig, később oratórium és opera együttesekig.
Ajánlott irodalom:
NB. Az alábbi felsorolt művek csak útmutatást adnak, nem tekinthetők kötelező anyagnak, hiszen a művészeti oktatásban alkalmazkodnunk kell az egyes hallgatók hangi, zenei, személyiségbeli adottságaihoz, fejlettségi szintjéhez, valamint az egyes évfolyamok hangfaj szerinti összeállításához is. Ezért a javasolt anyag csökkenthető, bővíthető, egyénre és évfolyamra szabottan kezelendő.
Carissimi: Partenza dalla sua Donna 2 S
Purcell: Sheperd ... (King Arthur 6.) 2 S – But ere we this perform (Dido és Aeneas boszorkány duett) 2S – Two daughters of this aged stream (King Arthur) 2 S – My dearest S-Bar
Händel: Let imitate her notes above Ms-Alt – Quando in calma ride il mare S-B – Quel fior che all’alba ride 2 S
Bach: Virga jesse floruit S-B – Suscepit Israel (Magnificat) S-Ms-A
Haydn: Saper vorreise m’ami S-T – Die Harmonie der Ehe S-A-T-B – An den Vetter – An die Frauen
Mozart: Caro mio Druck und Schluck S-A-T-B – Nun liebes Weibchen S-B – Das Baendchen S-T-B – „Don Giovanni” Duett: „La cidarem la mano...” S-Bar – „Die Zauberflöte” 3 Knaben, 3 Damen S-Ms-A – Duett: Papageno-Papagena S-Bar – 6 Nocturnos S-Ms-B
Cherubini:Dite almeno – La mia figlia 2 S – Solitario – Ahi, ch’é il suon del rio
Schubert: Ich muss sie finden S-T – Licht und Liebe – Nur wer die Sehnsucht kennt – Hochzeitsbraten S-T-B
Schumann: Naenie-Triolett-Spruch Op. 114. S-S-A – Lied Op.29. – Das Glück 2 S – Wenn ich ein Vöglein Waer S-T – In der Nacht – Er und sie – Die tausend Grüsse
Mendelssohn: Ich wollt, meine lieb ergösse sich 2 S, vagy S-T – Abschied der Zugvögel – Gruss – Herbstlied – Maiglöckchen, und die Blumelein – Das Aerenfeld
Brahms: Klänge I-II. S-A – Die Nonne – Die Schwestern
Rossini: Macskaduett
Humperdinck: „Hänsel und Gretel” -Brüderchen, komm tanz mit mir – Kakukkduett – Ima S-Ms
Kodály: Epigrammák- részletek S-T, vagy S-A
A kortárszene célja az új társas-zenei formációkban, többnyire szabadon választott hangszerekkel (köztük ütőhangszerekkel vagy hangkeltő eszközökkel) előadott vagy szabályozottan improvizált művek megszólaltatása, valamint a kortárs zenei notáció eljárásainak megismerése. Az új társas-zenei formációk utóbbi évtizedekben kialakult speciális formációja az un. ensemble-játék, amelyre e tárgy keretében lehet felkészíteni a hangszereseket. Az egyéb, sok esetben darabról-darabra változó összetételű formációkban pedig azok a hallgatók is alapvető gyakorlati ismeretekre tehetnek szert a kortárs zenei együttjáték tekintetében, akik a professzionális hangszeres tudást igénylő ensemble-játékban nem tudnak részt venni.
Ajánlott irodalom:
- Bármely ensemble-ra vagy nagyobb méretű kamaregyüttesre írott mű az alábbi XX. századi klasszikus és kortárs szerzők műveiből: Berg, Berio, Boulez, Cage, Donatoni, Feldman, Kagel, Kurtág, Ligeti, Lutoslawski, Maderna, Messiaen, Reich, Schönberg, Stockhausen, Stravinsky, Varèse, Webern, Chr. Wolff
- Szabad hangszeres összeállítású kamaraművek: elsősorban Cage, Cardew, Reich, Rzewski, Wolff művek; Sáry László: Kreatív zenei gyakorlatok
A tantárgy célja a személyiség és a színpad készség fejlesztése, önismereti tréninget követően a könnyedség, a megfelelő fizikai és szellemi kondíció, a képzelőerő, a partnerrel való kontaktusteremtési képesség kialakítása. Kiemelt jelentőséget kap a zene és az ének felhasználása, az énektanítási és a színészmesterség-oktatás összehangolása.
A hallgatók félévkor és év végén nyilvános vizsga keretében adnak számot fejlődésükről.
A tantárgy célja: a művészi beszéd alapjainak elsajátítása; Rendszeres workshopok az alábbi témakörökben: artikuláció, beszédtechnika – a helyes hangsúly – vers és szövegmondás
Differenciált szakmai ismeretek és készségek
A tantárgy célja:
Énekművészek, énektanárok és operaénekesek képzése, akik technikai és zenei felkészültségük révén később megfelelnek koruk előadóművészi követelményeinek. Énekművészi végzettségük alapján alkalmassá válnak az előadóművészi követelmények teljesítésére.
A tantárgy tartalma:
Légzés- és hangszervi gyakorlatokkal, az adott hangfajon belüli lehetőségek ismeretével a lehető legtöbb anyag magas szintű elsajátítása (dalok, áriák, kamaraművek). A hallgató a különböző stíluskorszakok előadásmódjának megismerése, elsajátítása, a darabok lehetőleg eredeti nyelven való megtanulása. Fontos, hogy fokozatos megterheléssel dolgozzunk, tehát a hangi adottságot mindig figyelembe.
Irodalom:
Sík-Szabados: Műdalok I., II., III., IV., V., VI., VII., VIII.
Ádám: A dal mesterei
Ricordi: Arie antiche
Bartók-Kodály: 20 magyar népdal
Kodály: Magyar népzene III.
Haydn, Mozart, Beethoven műveinek kiadása: Peters, Breitkopf, Universal kiadóknál.
Híres operaáriák különböző hangfajokra. Peters kiadó.
Számonkérés:
A hallgatók minden szemeszter végén vizsgát tesznek a teljes tanári kar részvételével; a vizsga ötjegyű kollokviumi osztályzattal zárul.
Vizsgaanyag:
I. évfolyam:
5 barokk dal vagy ária (Parisotti vagy hasonló gyűjteményből)
4 klasszikus dal
2 romantikus dal
4 népdalfeldolgozás (3 magyar)
2 magyar műdal
1 ária
A 9-9 felsorolt mű közül hármat a hallgató, kettőt a tanári kar választ. Szemeszterenként 3-4 darab eredeti nyelven, elsősorban olaszul éneklendő.
II. évfolyam:
1 recitativo jelenet (opera, oratórium vagy kantáta egyedül vagy partnerrel)
2 barokk dal vagy ária
4 klasszikus dal
4 romantikus dal
2 Schubert dal (csak egy lehet a Peters I. kötetéből)
2 népdalfeldolgozás (Bartók vagy Kodály)
2 XX. századi dal
1 oratórium vagy kantátaária
2 operaária.
A 10-10 felsorolt mű közül hármat a hallgató, hármat a tanári kar választ. A művek 50 %-a eredeti nyelven éneklendő.
III. évfolyam:
2 Liszt dal
2 magyar műdal (a XX. század második feléből)
2 magyar műdal (egyik a XIX. századból)
2 XX. századi dal (nem magyar)
2 klasszikus dal
2 Bartók vagy Kodály dal vagy ballada
2 oratórium vagy kantátaária
2 operaária
1 oratórium vagy opera együttes (duett, tercett vagy kvartett).
A 10-10 felsorolt mű közül hármat a hallgató, hármat a tanári kar választ. A művek mindegyike eredeti nyelven éneklendő, de legalább 50 %-a.
Az éves anyag minden évfolyam a felsorolt vizsgaműsor duplája. A szemeszterenként végzett anyagot a vizsgaműsor mellett fel kell tüntetni. A vizsgakoncerten a választott műveket kérjük aláhúzással előre jelezni. A művek elhangzási sorrendjét a tanári kar választása után a hallgató önmaga határozhatja meg.
A tantárgy célja: az énekes szakirodalom megtanulása, művészi szintre emelése, az együttzenélés elsajátítása.
A tantárgy tartalma: a korrepetitor közreműködik a főtárgy órákon, vizsgákon, hangversenyeken, versenyekre való felkészülésben. A darabok tökéletes elsajátításában segít.
A tantárgy célja: a zenetörténet egyes korszakaiban a jelentős zeneszerzők által komponált dalok megismerése és harmóniai, formai, dramaturgiai elemzése, a dallam és a szöveg viszonyának megismerése. A teljes zenei anyag átláttatása, az általános zenei tudás elmélyítése.
A tantárgy tartalma: barokk, klasszikus, XX. századi és mai szerzők dalainak, dalciklusainak megismerése. A strófikus és végigkomponált dalok jellemzői. Zenei karakterábrázolás az énekszólamban, a kíséretben.
Ajánlott irodalom:
Az oktatás alatt elemzett művek kottái, partitúrái.
Bartha Dénes: A zenetörténet antológiája.
Szabolcsi Bence-Tóth Aladár: Zenei lexikon I-III.
Brockhaus-Riemann: Zenei lexikon 1-3.
A. Hopkins: Nagy zeneszerzők. Muzsikáló zenetörténet.
