Van egy érzés. Muzsikálás közben burjánzik és feltör. Meg merem kockáztatni, hogy az igazi szabadság ez. Ami bizserget, felajz, egy sűrített energia ami szabaddá tehet a pillanatban, mégis szinte felemészt. Melyet átélhet az ember, amely segítségével nyugalmat és örömet vagy fájdalmat és zavart ébreszthet. A legnagyobb élmény pedig az, hogy ez nemcsak neki élmény.

Mindezt most kezdem kapizsgálni, a Zeneakadémián eltöltött éveim alatt, ahova egyenes utam vezetett.

Hálás vagyok első tanárnőmnek, Fekete Máriának, aki tizennégy éves koromban a Liszt Ferenc Egyetem Gyakorlóiskolájába, a Konziba csábított. Négy év után innen biztos alapokkal felvételizhettem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre.

Itt Pászthy Júlia tanárnőmnek köszönöm nagy tudású áldozatos munkáját, aki minden egyes énekórán bámulatos energiával és szeretettel tanít az énekművészet csínjára - bínjára.

Köszönöm Hajnóczy Zsuzsanna korrepetitornak profizmusával a profizmusra, tudatos, alapos, mély munkára való ösztönzését.

Gulyás Dénes tanár úr szenvedélyes kamaraóráit nem feledném soha, ahogy Solymosi Tari Emőke tanárnő különleges hangulatú zenetörténet óráit, és Kovács Brigitta tanárnő szolfézs óráit, aki pontos, aprólékos, fáradhatatlan munkájával próbál igazi zenésszé nevelni.

Az Akadémia lehetőséget adott együtt dolgozni Vashegyi György karmester úrral, akinek köszönhetően több alkalommal énekelhettem a Művészetek Palotájában, és szerepelhettem a Miskolci Operafesztiválon.

Egy operavizsga alkalmával Oberfrank Péter karmester úrtól és Kovalik Balázs rendező úrtól is sokat tanulhattam.

A lehetőségek adottak, csak élni kell velük, nyitott szemmel, füllel s értelemmel kell lélegezni. Igyekszem ezeket kihasználni, a Magyar Zeneakadémián szivacsként működni, hogy az itt megszerzett tudás belső piramisom szilárd alapja legyen.